1.lecke!

Tőzsdézni akarok!

A felismerés először akkor fut végig rajtunk, amikor barátunk vagy barátaink büszkén mesélik, hogy a tőzsdén micsoda pénzt kerestek. Nem is annyira a közelmúltra jellemző ez, hanem inkább a ’96-’97-es időszakra, hiszen akkor valóban gyorsan lehetett nagy pénzt kaszálni. Gyorsan, és könnyen. Könnyen, mert „gigabull” volt, a Magyarországot célbavevő külföldi nagybefektetők olyan mennyiségű pénzt öntöttek a magyar tőzsdére, hogy az árfolyamok villámsebesen száguldottak felfele. Lehetett pénzt keresni. Akkortájt kezdett igazán divatba jönni a tőzsdézés.

Mára a helyzet alaposan megváltozott. Megismertük a bukást. Kiderült, hogy a részvényárak nemcsakfelfele mennek, hanem bizony lefele is. Új kifejezéseket tanultunk meg, sikk lett shortolni a piacot, azaz az árfolyamok esésére játszani. És megjelentek a daytraderek, a napon belüli kereskedők is, legalábbis jelenlétük markánsabbá vált. Akármilyen borús is a mostani tőzsdei hangulat, az ázsiai és orosz válság tapasztalaival a tarsolyában az elmúlt 10 év alatt végérvényesen felnőtt az újkori magyar tőzsde is.

A kérdés az, érdemes-e elkezdenie tőzsdézni annak, aki pénzét szeretné befektetni? A válasz: igen. A kérdés továbbá még az is, hogy érdemes-e elkezdenie tőzsdézni annak, akinek még nincs is pénze (vagy csak nagyon kevés)? A válasz: neki kell igazán!

Szóval, ha a Tisztelt Olvasó bármilyen érdeklődést mutat a tőzsde iránt, semmiképpen ne hesegesse el magától a gondolatot pusztán azért, mert a közvélekedés szerint a tőzsdézés kockázatos. A tőzsde addig kockázatos, ameddig nem ismerjük. Utána már pontosan tudjuk, hogy milyen lépésünk milyen eredménnyel járhat. Ha a kockázatot felmértük, képesek lehetünk egyre jobban játszani a tőzsdén, egyre több és nagyobb profitra szert téve. A kockázat önmagában nem iránymutató. Csak egy meghatározott viszonyrendszerben lehet megfelelően felmérni, hogy mit is jelent. Ha veszünk 100 darab Matáv részvényt 25 éves időtartamra, akkor látszólag semmit nem kockáztatunk, hiszen a betett pénz olyan kevés, a meghatározott idő pedig olyan hosszú, hogy a befektetésünk kockázata lényegében nullának tekinthető. Ezzel szemben, ha veszünk 50 ezer darab Matáv részvényt, akkor a kockázat óriásinak tűnik. Pedig az igazság az, hogy a két példa csak a mi tőzsdézéshez való viszonyunkat mutatja, nem pedig a valóságos részvénykockázatot. Az első esetben úgy fektetünk be pénzt, hogy nem kell tudnunk tőzsdézni, a második esetben viszont nagyon közelről kell figyelni az eseményeket nap mint nap. Minél kevésbé követjük nyomon a minél nagyobb részvénypozíciót, annál jobban kockáztatunk. A nagy pozíció önmagában tehát nem kockázatos. Akkor az, ha nem vagyunk olyan jártassági szinten, hogy kezelni tudjuk a hirtelen változásokat, eseményeket. Ha erre képesek vagyunk, ha ehhez kellő mértékű tudással és tapasztalattal rendelkezünk, akkor nem az dönt, hogy a pozíciónk mekkora. Az igazi kockázat abban rejlik, hogy azt hisszük, felkészültünk mindenre, amikor pedig még nem.

Ha gazdagok vagyunk, és befektetni akarunk a tőzsdén, de magával a tőzsdével nem akarunk túl sokat foglalkozni, akkor mindenképpen ajánlatos professzionális alapkezelőkre bízni a pénzt. A legtöbb pénzt a rossz hozzáállással lehet veszteni. Pusztán amiatt, mert valaki mondjuk 30 millió forintért tud tőzsdei befektetéseket eszközölni, még nem fog tudni tőzsdézni. Aki pedig elszántan tanul, képezi magát, és folyamatosan próbálkozik, az 100 ezer forinttal is minden mesterfogást eltanulhat. Nem a pénz dönt. Sőt, azt mondom, hogy ameddig nincs meg a kellő tapasztalat és jártasság, addig a túl nagy kezdőtőke inkább csak a bajok forrása lehet.

Az a baj ugyanis, hogy a pénz nagyságával egyenesen nő a bátorságunk is. Pedig a tapasztalat nagyságával arányosan kellene növekednie.

Ha arra az elhatározásra jutott a Tisztelt Olvasó, hogy el akar kezdeni tőzsdézni, akkor ne a pénzét számolgassa, mert teljesen mindegy, hogy mennyi van. Sokkal fontosabb, és nehezebb feladatok várnak még ránk. A piac alapvető szabályainak és lehetőségeinek megismerése után ugyanis el kell sajátítani valamilyen megközelítést is. Ez a megközelítés tulajdonképpen egyfajta piaci világnézet, egyfajta stratégiai esszencia lesz. Azoknak a „tanításoknak” és ismereteknek (tőzsdei stratégiák, vélemények, piaci kommentárok, gazdasági, politikai ismeretek, hírek, trendek) az összessége, ami mindebből leszűrődik bennünk: a végeredmény. Furcsa, de a tőzsde egy olyan hely, ahol lényegében az univerzum egyetlen rezdülése  sem marad válasz nélkül. Akármi történik a kozmoszban, akárha a tőzsdén történne. Az univerzum kicsiben: a tőzsdeparkett. Nem csodálható, hogy oly’ sokakat bilincsel le ez a világ.

Hát akkor, légy üdvözölve a fedélzeten, kedves új utas!

      Tőzsde Befektetési Stratégiák

http://www.investstationweb.com/

2.lecke!

Nos, tehát: miről is van szó?

Azt már tudjuk, hogy mit akarunk: tőzsdézni. De valójában mi is a tőzsde, és mit találunk mi ott?

A tőkepiac mint minden más piac, egy olyan hely, ahol vevők és eladók találkoznak, és, – mily’ meglepő – vesznek és eladnak. Mi több, a hagyományos, általánosan  ismert piaci szabályoknak megfelelően az árakat, amelyeken vesznek és eladnak, a kereslet-kínálat hatékony szabálya határozza meg,

Ha kezünkbe veszünk egy tőzsdei információkat is tartalmazó újságot, akkor a lapban megtalálhatjuk az árfolyamtáblázatot. A táblázat sok-sok oszlopa közül az egyik legfontosabb a záróárat mutatja. Ez az az ár, ami az előző napi kereskedés végére alakult ki. Másnap ezen ár környékéről indul a kereskedés. A részvények ára gyorsan változik, a kereskedés ideje alatt folyamatosan változhat

Ez annyiban meglepő lehet, hogy egy táska, egy cipő vagy egy doboz kóla ára nyilvánvalóan nem változik percről percre. Akkor miért változik a részvényeké? Nézzük meg kicsit részletesebben a tőzsde felépítését és működését.

Kezdjük teljesen az elején. Az egyik oldalon a vevők vannak a másikon az eladók. Amit vesznek és adnak, az nem más, mint a pénz. Az eladók eladják a részesedésüket és pénzt kapnak érte. A vevők pedig részesedést vásárolnak és pénzt adnak cserébe.  A tőzsde tehát alapvetően azt a szerepet tölti be, hogy a gazdaságba pénzt jutasson: a vállalatok részesedésük egy részéről lemondva készpénzhez jutnak, amit saját fejlődésük, beruházásaik és terjeszkedésük céljára fordíthatnak.

Ezért tehát a részesedés az értéktőzsdén, ahol részvényekkel kereskednek, egy-egy vállalatban birtokolt tulajdoni hányadot jelent. Ezt a tulajdoni részt, a vállalat egy-egy darabját adják-veszik a tőzsdén.

Ez eddig oké, de mi is ennek a célja? Miért vásárol bárki is vállalati részesedést a saját készpénzéért cserébe? Nézzünk meg erre egy részletes példát.

Egy fiatalember megfigyeli, hogy a városkában, ahol lakik, nincs egyetlen fagylaltozó sem. Elhatározza, hogy nyit egyet, mert úgy gondolja, hogy szüksége lenne erre a városnak. Nem tud felvenni kölcsönt a bankból a költségekre, mert nincs hozzá fedezete. Megkéri négy barátját, hogy adjanak neki kölcsön pénzt. Barátai a nagy részét állják, 20%-nyi költséget áll a fiatalember, akit nevezzünk Elemérnek. Elemér létrehozza a fagylaltozót, összesen 2 millió forintot áldozva rá. Az üzlet beindul. A számítás bevált, a fagylaltozó hamar népszerű lesz. A bevételek egy-két év alatt olyan szépen fejlődnek, hogy Elemér nyit egy másik fagylaltozót is a szomszéd városban. Így már két boltja van, a bevételek még jobban növekednek. 3-4 év alatt Elemér fagylaltozójából megyei szinten ismert cukrászda-lánc lett. A megyében 5 boltja van, és már nemcsak fagylaltot, hanem cukrászsüteményt is árul. 

Elemért ekkor felkeresi az ország legnayobb cukrászdájának tulajdonosa, és meg akarja venni Elemér boltjait egytől-egyig. Az összes költségen túl az eredetileg befektetett 2 millió forint helyett a vásárló 20 millió forintot ígér. Elemér eladja a boltot, a 20 millió forintot szétosztja a barátok között, mindenki a 10-szeresét kapja annak, amit eredetileg befektetett. Elemér munkája tehát beért,  részesedése a vállalatban pedig megtízszereződött. Néhány év múlva az újság megírja, hogy  az Elemértől vásárló főcukrász egy külföldi cégnek eladta a teljes cukrászda-láncot, az ominózus 20 mllió forintos részt 50 millió forintért adta tovább. A cukrászda ugyanis olyan népszerű volt, és olyan jól működött, hogy a külföldi cég ilyen áron is megvásárolta.

A rákövetkező évben azonban egy nem várt dolog történt, a cukrászda fagylaltjától néhányan betegek lettek, és kimutatták, hogy a fagylaltban egy nem megengedett ételadalék is szerepelt. Ennek hatására a vendégek kezdtek el-el maradozni, az időközben épült más cukrászdák ezután jobban vonzották a vendégeket. Be kellett zárni több cukrászdát is, és alapos átszervezést kellett végrehajtani. A külföldi cég végül a cukrászda-lánc teljes eladása mellett döntött, azonban vevő mindössze 8 millió forintos áron jelentkezett. A külföldi cég végülis eladta ennyi pénzért a cukrászdát, mert nem kívánt további pénzeket beleölni a fenntartásba. Így jókora veszteséget szenvedett el, de megvált a részesedésétől.

Az új tulajdonos teljesen átalakította a boltokat, új süteményeket vezetett be, és a cukrászda mára ismét virágzik. Egy másik külföldi cég 20 millió forintért vásárolt meg 50%-nyi részesedést nemrégen a cégben.

Mit mond ez a történet? Azt, hogy a részvényárak mögött valós vállalatok állnak. Az adott vállalat fejlődési kilátásai, eredményei, fejlesztései, beruházásai mind-mind komoly kihatással vannak a részesedés értékére. A részesedés pillanatnyi értékét pedig a részvényárfolyam mutatja.

3.lecke!

Szereplők és színhely

Kezdjük tehát az alapokkal. Egyik oldalon foglalnak helyet a vevők, a másikon az eladók. Amit adnak és vesznek, az a pénz.

Az eladók eladják tulajdoni részüket és készpénzt kapnak cserébe. A vevők tulajdoni részt vásárolnak és pénzt adnak érte. Ezen ügyletek lebonyolításának érdekében jött létre a pénzügyi piac eredetileg. Ezek a tulajdoni részek sokfélék lehetnek: részvények, kötvények, befektetési jegyek, állampapírok és más pénzügyi eszközök.

A részvények esetében a képlet egyértelmű: a vevő az adott vállalat bizonyos mértékű tulajdonhányadát szerzi meg, az eladó – aki rendelkezik ezen tulajdonnal – pedig ezt adja el. A kötvény esetében a helyzet némiképp más. Itt a két fél a kibocsátó és a tulajdonos, vagy az adós és a hitelező. Lényegében szimpla hitelezésről van szó, amikor a hitelező kötvényt vásárol, akkor a kibocsátónak pénzt kölcsönöz. Pénzt ad, ezért a kibocsátó (aki ettől a pillanattól kezdve adós lett) a kapott pénzt előre meghatározott időben, előre meghatározott feltételek mellett fizeti vissza. A visszafizetett pénzt a kölcsönadott pénz kamattal növelt értéke. Ilyenformán tehát mind a részvény, mind a kötvény vásárlása avval a várakozással (reménnyel) történik, hogy a befektetett pénznél többet kapunk vissza.

Megvan tehát a vevő és az eladó, de a két fél üzletkötéshéz elengedhetetlen a közvetítő szerepe.

A pénzügyi piacok szereplőit négy nagy csoportba oszthatjuk:

Felhasználók, szolgáltatók, kiegészítő szolgáltatásokat nyújtók és szabályozást biztosítók.

A felhasználók a tulajdonképpeni vevők és eladók. Lehetnek kormányszervek, vállalatok, nyugdíjalapok, biztosítótársaságok, és  természetesen kisbefektetők – az ismert játékosok, akik részvényekkel, kötvényekkel, opciókkal és más effélékkel kereskednek.

A szolgáltatók a bankok. Amit ők kínálnak, azok az úgynevezett „csomagolt” pénzügyi termékek. Ezek lehetnek hitelek, biztosítások, származákos termékek, befektetési jegyek és sok minden más.

A felhasználók és a szolgáltatók között találhatók a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtók: maguk a tőzsdék, brókerházak, elszámolóházak. Ezen csoportok közötti kapcsolatok szabályozását szolgálják a piaci szabályozók: a törvények, szabályrendszerek, irányító testületek.

Sikerült tehát felépíteni a kapcsolatot a vevők és az eladók között a szolgáltatók és kiegészítő szolgáltatást nyújtók segítségével. A helyszín pedig a pénzügyi piac.

A piac működésének megértéséhez tisztázni kell a különbséget az elsődleges és másodlagos piac fogalma között. Az elsődleges piac olymódon hozza össze a vevőt és az eladót, hogy lehetőséget biztosít az adott tulajdont birtokló eladónak arra, hogy pontosan megmondja, hogy tulajdonhányadát milyen feltételek mellett (pl. milyen ár) kívánja értékesíteni. Ebben az értelemben az eladót kibocsátónak nevezzük, a tulajdonhányadért cserébe kért pénzt pedig kibocsátási árnak.

Részvények esetében ez megvalósulhat új részvények kibocsátásával, tőzsdei kibocsátással. A lényeg, hogy a kibocsátó a meghatározott kibocsátási áron értékesíti a felkínált teljes részvénymennyiséget. A kibocsátó a befolyt készpénzzel azután tetszése szerint rendelkezhet.

Amikor azonban a kibocsátás megtörtént, a további fejlemények már a másodlagos piacon történnek. Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve a vevők és eladók által elért árat a kereslet és kínálat alakítja, ami pedig minden pillanatban változhat.

A másodlagos piac a helyszíne a kibocsátott összes pénzügyi eszköz kereskedésének. Tehát a részvények és kötvények kibocsátása az elsődleges piacon megtörtént egy előre ismert áron, a kereskedésük viszont már a másodlagos piacon zajlik azután. Ott adhatók/vehetők a piaci folyamatok által meghatározott változó árfolyamokon.

Az ilyen másodlagos piacok a nagy tőzsdék is, mint például a New York Stock Exchange. Rendelkezik egy kereskedési parkettel is, ahol a brókerek a vevők és eladók ajánlatai alapján üzleteket kötnek. A piacok nagyrésze azonban manapság már szemmel nem látható. Telefonon, de leginkább számítógépen keresztül jönnek létre az üzleteket. Ha a szabályrendszer és felügyelet a tőzsde irányítása alatt áll, akkor ez maga a hivatalos tőzsde, függetlenül attól, hogy már nem egy konkrét fizikailag behatárolható helyen születik az üzlet. Ha a felügyeletet nem látja el a tőzsde, akkor beszélhetünk szabadpiacról, tőzsdén kívüli piacról (OTC- over the counter, „pulton túl” (a nyúlon túl? - a szerk.) . A normál- és a szabadpiac az elmúlt évtizedekben nagyon élesen elkülönült egymástól, de a komputerek térhódításának következményeképpen egyre jobban elhomályosódik a határvonal.

Oldal: Tőzsdei alap ismeretek!
Ne TE DOLGOZZ!!Ha nem a pénzed! - © 2008 - 2024 - tozsde.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat